biztonsagi mentes

avagy ma kirúgattam magam az ügyvédi kamarából. Az ugyanis úgy van, hogy az ügyvédeknél kötelező a kamarai tagság, ezért ha valaki ügyvéd szeretne lenni, akkor fel kell vetetnie magát a kamarába. A kamarában kétféle ügyvéd van, a sima – aka szárazpecsétes, hivatásrendi, kartárs – ügyvéd és az egyedfejlődés egy kezdetlegesebb fázisában megragadt, szárazpecsét nélküli, csökevényes ún. alkalmazott ügyvéd. Ez utóbbi kategóriába olyanok tartoznak elvileg, akik nem egyéni ügyvédek és nem is partnerek egy ügyvédi irodában. De ez azért nem olyan egyszerű, mert ilyenkor az ember munkabért kap a munkájáért, és ez után (ó borzalom) személyi jövedelemadót kell fizetni. Nem addig van az! - mondják a leleményes ügyvédek, és megoldják okosba. Nevezetesen úgy, hogy névleg nyitnak egy saját ügyvédi irodát, és a pompás magyar kifejezéssel élve „beszámláznak” az ügyvédi irodának, ahol valójában dolgoznak. Vagyis adót csalnak. Ezt kb. mindenki csinálja, az ügyvédi kamara tisztségviselői, illetve azok alka...

Mert ez itten egy nagyon is hagyományos "naplót  írok, hogy a családom és a barátaim tudják, hogy mi a stájsz, és amúgy is olyan jófej vagyok" t ípusú blog lesz. Nekem ez fekszik. A korábbi hasonó műveim legnagyobb rajongója ezt már nem olvassa. Ilyenkor neki szokás a művet ajánlani. Hát legyen. Neki ajánlom.  Az apropó pedig, hogy költözünk. Naná, hogy Londonba, semmi eredetit nem b írtunk kitalálni. A valódi apropó persze nem ez, hanem, hogy köllött már valamit kezdenem magammal, mert részint az elmúlt hónapok történései, részint az imént a Tabán moziban egyedül (rajtam k ívül egy nyugd íjas házaspár volt még a teremben)  megtekintett, még az én sztenderdjeim szerint is túlontúl gügye francia romantikus v ígjáték, majd ezután a naplementében-hársfaillatban hazatérés annyira megtépázták az idegeimet, hogy az volt a választás, hogy a maradék fél üveg Nutellát is megeszem, miközben arról olvasok, hogy Tunéziában lelövöldözik a turistákat, illetve, hogy Lázár János milyen s...