Dzsungelharc
Az egy dolog, hogy # metoo, de utaztatok-e m ár londoni metrón csúcsidőben? Ha valamit megtanultam az elmúlt három és fél évben, az a metrózás. Mert az nemám csak úgy van, hogy az ember felszáll a metróra, oszt elmegy vele pár megállót, aztán leszáll. Az úgy van, hogy lemegy a metróba, a peronon kiszámolja, hogy hányadik kockánál kell megállni, hogy pont úgy álljon meg a metró, hogy az ajtó éppen őelőtte legyen (az ember azt gondolná, hogy mindenki ezt csinálja, és ezért nem lehet odaférni a megfelelő kockához, de meglepő módon az emberek oktondiak, és csak úgy összevissza odaállogatnak a peronra mindenféle kockákra, ezért még a viszonylag tömött peronon is néha meg lehet csípni egy helyet egy előnyös kockán). Ez azért nagyon fontos, mert természetesen nincs annyi hely a metrón, mint ahányan várakoznak rá, ezért az oldalvást ácsorgók menthetetlenül lemaradnak. Nem úgy a szemfüles k-európai. Aztán befut a metró. Két eset van: 1) állnak az ajtóban (és egy sorozatot néznek a tabletjü...