biztonsagi mentes

Felfedezzük Londont. Voltunk mindenféle parkokban, vettünk egyengatyát/cipőt/dzsoggót az iskolai egyenruhához (a többi részét majd az iskolában kell megvennün, valszeg pénteken), és mivel sokat esett az eső, múzeumoztunk. Minden múzeumban van "kincsvadászat" a gyerekeknek, úgy, hogy adnak egy füzetkét, amiben feladatok vannak (meg kell találni ezt-azt, utánozni kell egy-egy szobor pózát, ki kell találni, hogy mi történik a képen stb.) vagy adnak egy hátizsákot, amiben mindenféle játékok vannak, amik kötődnek az adott kiállitásrész tárgyaihoz. Óriási siker. Mindennap kincsvadászatot követelnek. Az elmúlt napok eseményei képekben: A Kensington Palace virágoskertje (mint kiderült itt lakik Vilmos és Katalin, és a royal pulyák, de nem találkoztunk velük). A Whole Foods kirakatában fürdőzni lehetett a műanyag golyókban. Kincsvadászat a V&A-ben, mágneses puzzliból ki lehetett rakni egy mecset szószékének fafaragványát. Ebéd a V&A kávézójában (a háttérben élő zongorazene). B...

Mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy miközben az ember ezt csinálja, arra gondoljon, hogy vajon árulás-e elhagyni a hazáját, munkáját, kollégáit....? (A család, barátok nem ebben a csapatban van, mert azt az ember mindenképp megoldja.) Miközben ráadásul simán lehet, hogy ez nem más mint egy kicsit meghosszabbított családi nyaralás. (De azért ne gondoljátok, hogy egész nap ez jár a fejemben, csak néha-néha megfordul benne.)

Az elmúlt négy nap programja: Holland Park, Royal Airforce Museum, Fulham felfedezése, Holland Park. A gyerekek továbbra is lelkesek, láttak egy rakás repülőt a múzeumban, játszottak egy csomót zsenge ifjúkoruk helyszinén (amikor legutóbb Londonban voltunk egy fél évet négy évvel ezelőtt, akkor a Holland Park mellett laktunk), láttak halal hentest kampókon lógó nyúzott birkákkal (Gabesz: "Nem kóstolhatjuk meg?"), élő rákot a halas standon (Matyi totál berezelt tőle), rohangáltak kacagva az óriásbuborékfújóval fújt buborékok után (ez már tényleg annyira idilli volt, hogy az botrány), Matyi elkezdett szeretni bringázni, és kepeszt mint állat (Gabesz a futóbringával próbálja utolérni. Nem megy.), több izben utaztak emeletes buszon és metrón (Matyit mindkettő nagyon érdekli), ettek háromszögszendvicset (közepes siker). Időközben a háztartás is alakulgat, már van egy pár szobanövény (egyenesen Hollandiából fedexszel), a kertet kipucolta két ember, akikről azt lehetett hinni, hogy ...

No tegnap este - egy igazán pompásra sikeredett családi ebéd után - felpattantunk egy repülőre, és eljöttünk Londonba. Aki már utaztatott kiskorú gyermeket repülőn, az tudja, hogy olyan nincs, hogy "felpattanunk és megyünk", olyan van, hogy az ember egyik kezével a gyereket húzza a másikkal a bőröndöt, harmadikkal a bőröndök egyikében kutat valami fontos tárgy után, negyedikkel megpróbálja - sikertelenül - megakadályozni, hogy a gyerek magára öntse a vizet, az ötödikkel a másikról próbálja letörölni a kajamaradékot, és egy idő után már akkora a káosz, hogy arról is megfeledkezik, hogy mindezek miatt szégyellje magát. Mi legalábbis igy ismertük a kisgyerekes repülőzést. Éppen ezért igyekeztünk minden lehetséges előkészületet megtenni, éppen csak altatólövedéket nem szereztünk be. Ehhez képest a repülőzés úgy ment mint a karikacsapás, sőt. Komolyan olyan volt minden, mint amikor egy légitársaság kisgyerekes reklámot készit magának. A gyerekek a reptérre érkezéstől a megérkezési...

Az elm últ két napban nem volt hiány sem eredményből sem krízisből. A tegnapi nap pompásan indult, elég korán megjött a két elkettyintett ikea szekrény jó változata, úgyhogy engedélyeztünk magunknak egy kis nyaralást. Elmentünk a Bishop’s Parkba, ahol elvileg termelői piac volt. A termelői piac ugyan nagyon gyászos volt, mert mindösszesen kb.tíz stand volt, egy zöldséges, nagyon bio céklákkal és hasonlókkal (no gyümölcs), egy pék (kenyérrel), és az összes többi mindenféle készétellel, amit – reggel lévén – nem kóstoltunk meg. Viszont sétáltunk egy jót a Fulham Palace kertjében és a folyóparton.  Hazafelé egy parkban a füvön ücsörögve ettük meg az ebédünket, aztán otthon szuperül összeszereltünk egy pax szekrényt (két és fél óra alatt kiráztuk a kisujjunkból), tettünk-vettünk pakolgattunk, este Szilviékkel boroztunk/söröztünk a sarki kocsmában, és még a szomszéd csávi is befutott, akinél az amazon cuccaink voltak, úgyhogy behörcsögöltük az összes (!) amazonos rendelést, szóval éltün...

Hát kezdjük rögtön azzal, hogy tegnap tányérból ettük a reggelit. Itt látható. Aztán folytatódik a sor azzal, hogy megérkeztek a virágaim. Természetesen internetről rendelve, és amikor kinyitottam a dobozt, akkor a fedele belső felén ezt a feliratot láttam: „Köszönjük a vásárlást! István”. Ez megmelengette honleányi szívemet, pedig még csak három napja vagyunk távol szülőhazánktól. Az István által küldött virágokat el is ültettem, úgyhogy most már van szép – bébi – levendulaágyásom az utcafronton és néhány cserepes növény a kertben (amivel persze azóta nem történt semmilyen előrelépés, de hát majd csak). Lett áram. Ennek következtében kiderült, hogy nem működik az internet. Újabb néhány óra a telefonos ügyfélszolgálaton, akik elküldtek bennünket telefonkészüléket venni, hogy megnézzük, hogy jön-e vonal a falból. Vettünk. Nem jött. Újabb telefonos ügyintézés után Petinek sikerült elérni, hogy megígérték, hogy néhány napon belül küldenek egy embert, hogy nézze meg, hogy miért nem jön a v...

Az elmúlt két nap esszenciája: trógerolás és laposra taposás. Na de ez csak a felszín, izgalmas részleteknek sem volt hiány. Kezdjük az elején. Szerda reggel kelés 5.50-kor, érkezés Londonba helyi idő szerint 9.40-kor. Előzőleg e-mail és telefon útján bebiztosítottuk, hogy az ikea szállítmány 12 és 4 között érkezik, de inkább azért 4-hez közelebb lesz az, de egy órával az érkezés előtt mindenképpen telefonálnak.. A metrón, 10.50-kor szól a telefon: „Halló.” „Halló, ikea, 20 perc múlva ott leszünk, viszlát.” Bőröndökkel házhoz csörtetés – Zsuzsi, bőröndökkel ingatlanirodába (itt van a sarkon) csörtetés – Peti. Zsuzsi ácsorog, Peti csak nem jön a kulccsal. Zsuzsi benéz az ablakon, látja, hogy mindenféle cucc (hátizsák, szatyor, miegymás) hever a konyhában, ebből Sherlock Holmest megszégyenítő módon Zsuzsi kitalálja, hogy valaki van odabent. Csönget. Egy asszony ajtót nyit. Zsuzsi (angolul): „Jó napot kívánok, én most ide szeretnék beköltözni.” Hölgy felordít a lépcsőn (magyarul): „Jánosk...

Az elsőző rész – ahogy az egy valamirevaló sorozathoz illik – némi happy enddel (lakásszerződés) és egy jó nagy cliffhangerrel (iskolai helyek) végződött. Úgyhogy az úgy dukál, hogy a következő rész elején tudomást szerezzünk arról, hogy hőseink gyermekei felvételt nyertek a Sulivan Primary Schoolba, úgyhogy szeptembertől már ők is ilyen kis zöld pulcsiban pompázkodó elégedett gyermekek lesznek. Sőt időközben az is kiderült, hogy – parádés egyéni csúccsal – átmentem a karikázós vizsgán, úgyhogy megnyertem a jogot a következő, novemberi fordulón való részvételre, és már be is jelentkeztem, a kétszer három napon keresztül tartó mókára, aminek annyi előnye biztosan lesz, hogy novemberben amúgy is hideg van, úgyhogy mindenképp lesz rajtam elég ruha, hogy ne faggyak kockára a vizsga ideje alatt. Mindezek a pompás hírek Csopakon értek bennünket, ahol napközben offline családi nyaralást, esténként pedig – a 21. századi technikának köszönhetően – online lakásberendezést bonyolítottunk. A napk...