Egy kis munkahelyi pletyi
Van annak előnye is, ha az ember egy ufó a munkahelyén… az, hogy nem értik, hogy mit beszél, helyesebben írogat össze-vissza. Úgyhogy az „isten áldása egy rosszindulatú népnek” jóvoltából most megosztok néhány munkahelyi szösszenetet. Elöljáróban annyit, hogy továbbra is azt gondolom, hogy baromi mázlim van, hogy sikerült ide beverekednem magam, a hivatal elég impresszív, a népek kedvesek, néha tisztára az a hangulat, hogy én ott egy jogász vagyok, 5-kor haza lehet jönni, szóval aranyéletem van. Nekem beleférne ebbe az aranyéletbe egy kicsivel több (és érdekesebb) feladat is, de az van, hogy nekem semmi sem elég jó, mert egy elkényeztetett úrilány vagyok. Na, most, hogy előre meggyóntam, jöhet a rosszindulatúskodás. Az úgy van, hogy a mi „csapatunk” nem nagy, összesen 10 ember, jogászokkal, ügykezelőkkel, adminisztrátorokkal, mindennel együtt, és heti három napot ott ül velünk a Nagyember (vicces módon szarabb helye van, mint nekem, mert az én asztalom legalább az ablak mellett van, az...