biztonsagi mentes

Péntek este A hétvégére eljöttünk Brightonba, Petinek LSE-s dzembori, de lehet hozni pereputtyot. Úgyhogy Peti megfogta a mankóit („Mit kívánhatnék még, egészséges vagyok, a férjem nyomorék…”), én a bőröndöket, felültünk a vonatra, és eljöttünk. Az LSE jóvoltából egy tengerre néző hotelben vagyunk, ahol a szoba tele van kisebb-nagyobb tengericsillagokkal és mindenféle egyéb tengeri parafernáliával, a gyerekek legnagyobb örömére. Minden olyan amilyennek lennie kell. A sétány kivilágítva, rajta részeg angolok dajdajoznak, a tenger vizét megvilágítják a Brighton Pier attrakciói, a kaja nagyon elegáns és szinte ehetetlen (a vegetáriánus opció ízetlen sült és főtt zöldségek rétesbe csomagolt további azonosíthatatlanságig főzött zöldségekkel). Részt vettünk a hivatalos tanszéki vacsorán, az is úgy zajlott, ahogy kell, szülők udvariasan társalognak, gyerekek önfeledten ugrándoznak, majd gyerekek hasra esnek, sírnak, szülők feszülten fegyelmezik őket, gyerekek egyre jobban bepörögnek, asztal a...

Kezdjük azzal, hogy aki itt ad magára, az magániskolába rakja a gyerekét (lehetőleg olyanba, ahová Jude Law iratja a sajátját - erről a témáról nem tudok leszakadni). Ehhez képest mi beraktuk az államiba. Ráadásul azok közül is abba, ahol úgy tűnt, hogy a leglazább a légkör, a gyerekek párnákon fetrengenek az órán vagy mambát hordozgatnak körül óra helyett, és még nyakkendőjük sincs. Aztán itt vannak a különórák.... Mióta itt vagyunk, már sok gyerekes vendégségben vettünk részt, és hát kivétel nélkül mindegyikből az derült ki, hogy a gyerek - ha már elmúlt négy, és a mieink már elmúltak - akkor már most behozhatatlan hátrányban van, ha még nem kezdte el a hegedülést/focit/teniszezést/úszást/karatét/irodalmi fogalmazást/franciát stb. mert hát mostanra a Suzuki módszer szerint már Bachot hegedülne, a foci edzésen Beckham cseleit gyakorolná és a karatén földhöz vágná Bruce Leet. És most azt gondoljátok, hogy túlzok. De nem. Na jó, Bruce Lee-t csak a viccezés kedvéért mondtam, de a többi s...