biztonsagi mentes

Ezek voltak a múlt hét jelentős eseményei. Anya látogatását kihasználva adtunk a kultúrának, és kétszer is elmentünk színházba. Először a Nemzetibe egy rakás pénzért megnézni egy Turgenyev darabot, az „Egy hónap falun”-t, amit itt átkereszteltek „Három nap falun”-ra, és ennek megfelelően meg is húzták rendesen. Az egész nagyon klasszikus volt, semmi modernkedés, új megvilágításba helyezés, mai környezetbe ültetés, hanem 19. századi ruhák, és hisztérikusan szerelmes nők. Jó volt. (Bár volt benne egy jelenet, amelyben a helyi orvos megkéri a helyi vénlány kezét, és közben isiászt kap, ezt az adott színész abszolút szabógyőzői stílusban hozta, és mint tudjuk ez tőlem nem bók.) Aztán voltunk egy közelben lévő fringe színházban is, ami azzal reklámozza magát, hogy ott indult Rachel Weisz pályája. A darab, amit láttunk egy afganisztáni katonai bázison játszódik, ahová egy lányzenekar érkezik, hogy a katonáknak koncertet adjanak. A darab ennek ellenére teljesen élvezhető volt (volt sztori, pá...

Rég volt már beszámoló, foglaljuk össze az elmúlt időszak fejleményeit. Szakmai előmenetel: az iskola továbbra is jól megy, legalábbis amennyi információt a gyerekekből ki lehet nyerni. Az angoltudásuk rohamosan fejlődik, Matyi már gond nélkül alkalmazza a „No szósz plíz” kifejezést (ami segítségével már többször is előfordult, hogy megette az ebédet), Gabesz pedig a múltkor kijavította Petit, hogy azt nem úgy kell mondani, hogy „no” hanem úgy, hogy „nao” (és valóban tökéletes brit kiejtéssel mondta), hasonló megfontolásokból – bár némileg kevesebb sikerrel – következetesen azt mondja, hogy „szovi” (aka sorry). Érteni persze még mindig nem értenek semmit, de szerencsére ez még mindig nem nagyon zavarja őket. A felnőttekről most nem szólnék, egyrészt amúgy sem érdekelnek semmit, másrészt nem szolgálnak túl nagy izgalmakkal, Peti kutat, Zsuzsi tanulni próbál, uncsi. Lakhatás: Állvány a helyén, beázás átvándorolt egy emelettel feljebb (holnap újabb kör tetőfedés), és a mai nap mókás esemé...

Hát vitán felül áll, hogy mi a jó oldalán vagyunk annak, aminek nem mindegy, hogy melyik oldalán áll az ember. Mert miközben Röszkén, a Keletiben stb. …. Eközben Fulhamben: A gyerekek elkezdték az iskolát, és egyelőre elég jól bírják. Ugyan nem nagyon értenek semmit, de megvannak a módszereik ennek a kezelésére. Matyi megpróbálja kitalálni, hogy mi a stájsz (néha valaki a telefonján lévő tolmács készülékkel fordít neki, ami valószínűleg nem hatékony – ámde vices – mert állítólag olyanokat mond, hogy “te egy meleg kislány vagy”), Gabesz pedig a kétszavas szókincsének (yes, no) második elemét alkalmazza nagyjából minden szituációban. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy karácsonyra folyékonyan fognak beszélni, de mindenki ezt állítja. Amúgy ebben valóban lehet gyakorlatuk, mert az iskolában van minden a trendi franciáktól a lepukkant angolokon keresztül a csíkcsadoros asszonyokig (mármint szülőben, a gyerekek a kis zöld-szürke ancúgjaikban mind ugyanolyanok). Viszont szerencsénkre a srácok má...

monda ma Matyi ékes angolsággal a hozzá intézett kérdésre az iskolában (ahol még csak egyenruháért voltunk, az igazi móka csütörtökön kezdődik). A mai ebéd Az öltözék Éppen csak union jack-et nem tetováltunk a seggükre.