biztonsagi mentes

Az ültetvény Az úgy volt, hogy egy szép (8 fok, vízszintes eső) májusi napon parkban voltunk Gabesz egyik osztálytársával, és annak tesójával és anyukájával. A parkban árultak mindenféle palántákat, és az anyuka ihletésére (aki csak olyan növényt tart a kertjében, ami valami ehető dolgot produkál) vettem két tő paradicsomot és egy tő epret. Szépen beültettem mindkettőt, öntözgettem, tápozgattam, és vártam. Láss csodát, az epren hat szem eper kezdett fejlődgetni. Juhé! Nézegettük, várakoztunk, és elkezdett pirosodni, egyre csak pirosodott az első szem eprünk. Gabesznak már beharangoztam, hogy nemsoká szüretelhet. Aztán egyik nap kimentem, hogy megnézzem, hogy hogy áll a pirosuló eperszem. Sehogy. Eltűnt. Valaki lecsippentette. De sebaj, van még egy, ami már majdnem piros. Föl is raktam a cserepet a kerti asztalra, gondolván, hogy az álnok tolvaj onnan majd biztos nem lopja le. A tapasztalt természetbúvárnak (nekem) azonban elkerülte a figyelmét, hogy az ún. madarak röpülni is tudnak, és...

Londoni é let ü nk egyik kruci á lis (© J ó k ú ti Andr á s) t é nyez ő je a kramb ó k iskol á ja, gondoltam, ö sszefoglalom az eddigi tapasztalatainkat. Sz ó val, amikor idek ö lt ö zt ü nk, egy é rtelm ű volt, hogy a gyerekeink á llami iskol á ba fognak járni, mert 1) nincs p é nz ü nk a mag á nra, illetve csak olyan á ldozatok á r á n, amit nem akartunk meghozni, 2) mi is á llami á ltiba j á rtunk, azt á n m é gis ember lett bel ő l ü nk, mi lehet abban annyira rossz, 3) mi jobban tudjuk mint mindenki m á s, a k ö lt ő is megmondotta “csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van”. A szemf ü les olvas ó mar biztos r á j ö tt, hogy a no. 2-es es 3-as ok nem teljesen f ü ggetlen a no 1-t ő l, de az é rt azokat is komolyan gondoltuk. Í gy h á t neki á lltunk j ó á llami iskol á t keresni. El é gg é bizalom gerjesz t őek voltak (egy kiv é tel é vel), de az egyik magasan verte a t ö bbit. Volt kis tavacska é s vetem é nyes az udvaron, az eg é sz nagyon csal á diasnak é s bar á...