A kutyasztori - 2. rész
A legutóbbi rész óta felpörögtek az események. Megvolt a családlátogatás (virtuálisan). A menhelyes néninek volt pár ötlete, hogy hogy kéne átépíteni a kertet, de ezt rövidre zártuk azzal, hogy sajnos nem a miénk a lakás, úgyhogy nem áll módunkban kerítést magasítani. Megbeszéltük ezt a dolgozás, kutya itthongyás kérdést is, kérdezte, hogy mit gondolnék arról, hogy azokon a napokon, amikor nem vagyunk itthon, akkor beadjam kutyanapközibe (a környéken több ilyen intézmény is van) mondtam, hogy remek ötlet. Ebben meg is egyeztünk. Ha nem áruljátok el senkinek, akkor bevallhatom, hogy nem fogom kutyanapközibe íratni. És amikor ezen túlvoltunk, akkor megengedte, hogy örökbefogadjam Sidneyt, a négyéves kutyafiút Boszniából, akinek valaki ketté vágta a nyelve végét, és ezért kicsit villás, kígyónyelve van, viszont nagyon barátságos és okos, de valamiért már hónapok óta a menhelyen, illetve nevelőszülőnél van, de senki nem akarja örökbefogadni. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem. Le...