biztonsagi mentes

Már két hete nem vizsgázom. A felszabadult időt elég sok jó dologgal ki lehet tölteni: Szilvivel nachosozni és kémes filmet nézni a moziban. Péter villámlátogatása apropóján kávézóban reggelizni, egy felhőkarcoló 35. emeletén berendezett pálmaházból lenézni Londonra, kelbimbó tempurát enni a sarki kocsmában (nyilván parasztvakítás, de azért jól csúszik), faágakból összerakott fákat nézni az Ai Weiwei kiállításon. Marshmellow-t sütögetni a karácsonyi díszítéssel rogyásig megrakott Kew Gardensben. Szakácsnak beöltöztetni Matyit az évvégi középkori kastélyos iskolai bulira. Megnézni Gabeszt az iskolai karácsonyi produkcióban (baromira meg volt sértve, hogy nem kapta meg József szerepét, ami ugyan néma szerep, de kézen fogva meg lehet sétáltatni Máriát) – az alábbi isteni homevideo részlet az előadás egyik csúcspontja, az „Angry song” az előtte lévő szöveges résznél, a kislány elrontja a szöveget és azt találja mondani, hogy „Actually no, I want to make a snowman.” a helyett, hogy „Actuall...

Végre vége a novembernek, amit természetesen leginkább azért vártam, mert vége a vizsgának is. Még mielőtt megkérdezitek, nem nem tudom, hogy sikerült, a felkészítő tanfolyamnak ugyanis sikerült elérnie, hogy akkor se legyek biztos magamban, ha biztos vagyok, és akármit is mondok/írok, gondoljam azt, hogy ez hülyeség/kevés/szar. Ennek ellenére nem gondolom, hogy végletesen elcsesztem volna mindent, bár kétségkívül volt egy pár dolog, amit elcsesztem, úgyhogy leginkább abban kell reménykedni, hogy volt 25-30 százaléknyi ember, akik még nálam is jobban elcseszték. Vicces amúgy hat napot eltölteni (a végén kezdett amúgy olyan érzésem lenni, mintha az örökbecsű „Idétlen időkig” című filmben volnék), hogy az ember megpróbálja kikeresni a tömegből, hogy kik azok, akik rosszabbul teljesítenek mint ő. Ez nem volt könnyű, mert a vizsgázók többsége menő ügyvéd volt, akik mindenféle nagy irodákban fontos pozíciókat töltenek be a világ minden táján, és általában nagyon magabiztosan nyilatkoztak mi...