A kutyasztori – 1. rész
Rég volt már blog. Ezért főként a vírust okolom, manapság úgyis mindent rá lehet fogni a vírusra. Mindenesetre igyekezni fogok valamennyire visszaszokni a blogolásra. Különös tekintettel arra, hogy nagy kalandra készülünk. Szeretné(n)k egy kutyeszt. Már régóta az asztalon van ez a kérdés, mármint hogy én már régóta nyávogok, hogy legyen. Mostanra sikerült a családot megfelelően megpuhítani, sőt a gyerekek már-már maguk is lelkesek. Az ember azt gondolná, hogy ebben a dologban a nehéz rész, hogy az ember összeszedje a bátorságát és legyőzze a családi ellenállást, majd pedig az, amikor már megvan a kutya és összefossa a perzsaszőnyeget. A kettő között csak be kell szerezni a blökit, az nem lehet annyira nehéz. Na megint egyszer teljesen el voltam tájolva. Beszerezni a blökit ugyanis baromi nehéz. Az volt az elképzelés, hogy egy kisebb testű keveréket szerzünk egy menhelyről, azt jó lesz. Rövidúton kiderült, hogy nem addig van az. Elkezdtem keresgélni a környékbeli menhelyeket, van jópá...