biztonsagi mentes

Aláírtuk a lakásszerződést. Csuhaj! A lakás szuper, itt van, van közel park, metró, közért, pub, szóval minden, ami kell. Maga a kecó csodás, van benne nagy konyha és étkező, kis kert (na jó terasz), nappali nagy ablakokkal, három hálószoba és két fürdőszoba. Plusz van egy rejtélyes beépített szekrény, ami t nem tudtunk kinyitni, mert egy lépcső fölött van, olyan magasan, hogy nem lehet elérni, létra meg nincs, szóval nem tudjuk, hogy mi lehet benne, ez mindenkinek a fantáziájára van bízva, szerintem kalózkincsek. Az aláírás maga elég viccesen zajlott, ugyanis a digitális világban nem ám csak úgy beslattyogunk valami irodába, előveszünk egy tollat és aláírunk, hanem minden szerződő fél megkapja e-mailen a szerződést, és egy spéci program segítségével aláírja a szerződést (a program költ az embernek egy elegáns kis szignót és aláírást, jobb mint a sajátom). A program a hülye használó kedvéért megpróbálja kitalálni, hogy az illető milyen nyelven ért, és az instrukciókat azon a nyelven í...

Szombaton, amikor a lakásokat néztük, akkor szóbakerült a londoni közbiztonság. Erről azt tudtuk meg, hogy mióta az egész város be van kamerázva nagyon csökkent a súlyos bűncselekmények száma, de a kisstílű tolvajlás azért továbbra is elterjedt. Ryan azt viccelte, hogy ha a járdára leteszi a félig megivott kávéját, akkor – ha nem ragasztja az aszfalthoz – pár perc múlva már nem lesz ott. Ezen mi csak nevettünk, és később meg is jegyeztük egymás között, hogy ez a Ryan micsoda egy elkényeztetett nyugati fickó, jönne csak Kele-Európába, megtanulná, hogy mi a magyarok istene, piha. Aztán eleredt az eső, és ki kellett nyitni az esernyőt. Aztán hazaértünk, és a lépcsőházban a bejárati ajó elé lehelyeztük a csöpögő ernyőt, hogy ne a lakásban csöpögjön. Aztán pár óra múlva kimentem, hogy behozzam a megszáradt ernyőt, de az ernyőnek hűlt helye volt. Valaki South Kensingtonban, ahol 900 forint tizenöt szem szeder a közértben és 800 millió forint egy négyszobás lakás (mindkettő akkurátus adat, ne...

A tegnapi és a mai nap iskola- és lakásvadászattal telt. Sajnos még semmi sincs lezsírozva, de haladunk azért előre. Iskola fronton az a helyzet, hogy két iskolában volt randevúm, de végül csak az egyiket sikerült igaziból megnézni. Az elsőben (Fulham Primary) az történt, hogy amikor megérkeztem, bemutatkoztam stb., akkor a titkárnő elkezdett szabadkozni, hogy hát sajnos az a helyzet, hogy az iskolai körbevezetést át kellett tenni 1 0 -re (én 9.15-re voltam odarendelve), mert más szülők is jönnek, és nekik csak ez volt jó, és hát engem már semmi módon sajnos nem tudott értesíteni (az nem derült ki, hogy az eladdig alkalmazott ún. e-mail erre miért nem volt alkalmas, de valamiért nem volt). Úgyhogy leüldögéltem, hogy megvárom akkor a többieket. A várakozás ideje alatt a titkárnő többször is elnézést kért a kavarodásért, biztosított róla, hogy náluk az nem gond, ha a gyerekek nem tudnak angolul, mert majd kitöltök még egy formanyomtatványt, azt odaadjuk Portiának, aki majd megoldja a dol...

7.00 – felkelünk, öltözés, reggeli 8.05 – megérkezünk a vizsgaközponthoz, de úgy találjuk, hogy lúzerség lenne ilyen korán bemenni, ezért üldögélünk egy kicsit egy padon 8.20 – bemegyünk, a népek már tömörülnek a terem bejáratánál, de még nem engednek be 8.30 – elkezdenek beengedni, Peti elköszön, és kisebb kitérő után lelécel Bostonba 8.35 – a terembe érve megkezdődik a regisztráció, amely a következő lépéseket foglalja magába: egy átlátszó nejlonzacskóban elhelyezem az útlevelem, a pénztárcámat és egy üveg vizet, aláírásért cserébe átveszek egy nyakba akasztós névtáblát, ezzel felszerelkezve felmegyek egy mozgólépcsőn, egy szekrényben elhelyezek mindent, ami nem a nejlonzacskóban van, aláírok egy újabb ívet – ezúttal nem kapok semmit cserébe, aláírok még egy újabb ívet, átadom az útlevelemet, és válaszolok arra a becsapós kérdésre, hogy hány éves vagyok, a jó válasz jutalmául kapok egy kis kék pöttyöt, ezt két lépés múlva beledobom egy bácsi által tartogatott bögrébe, aki ezért cseré...

Na, ma eljöttünk Londonba, hogy egy-két dolgot elintézzünk. Úgyismint első körös vizsga annak érdekében, hogy majd egyszer, még egyéb körös vizsgák és más procedúrák után – ha érdemesnek találtatom – felvételt nyerhessek az itteni kamarába. Valamiért makacsul ragaszkodom a kamarai tagsághoz. Az ember legyen kamarai tag, na. Aztán itt van a lakáskeresés is, és a gyerekeket is be kell íratni majd iskolába. Ezekre a feladatokra szántuk az elkövetkezendő hetet. Ma még csak bemelegítés volt. Megérkeztünk, elmentünk Szilvihez, aki ugyan Spanyolországban nyaral, de kölcsön adta nekünk a kecóját, amíg most itt vagyunk. Hálából meg is locsoltuk a hátsó kertben termesztett répáit – nagyon szépen fejlődnek – és spenótjait – ők sajnos nem tartják olyan jól magukat. Aztán nekiindultunk felfedezni Fulham kies kerületét, mert az a terv, hogy valamerre arra fogunk majd lakni. Kívülről bekukkantottunk abba a két áltisibe, amik legesélyesebbek, hogy oda írtjuk majd a gyerekeket. Kicsit megszeppentünk, a...