biztonsagi mentes

Nehéz elhinni, hogy még csak K.u. (Korzika után) negyedik hét van. Nem volt könnyű visszajönni (naná), különös tekintettel arra, hogy K.u. tegnap volt az egyetlen nap, amikor értékelhető időjárás volt (viszont a tegnap tényleg tök jó volt). De amíg ki nem találom, hogy hogy lesz belőlem Korzikán milán idomár, addig ebből kell kihozni a legtöbbet. A gyerekek szemrebbenés nélkül mentek vissza az iskolába, ami azért elég nagy szám. Durva, hogy Matyi mar negyedikes, Gabesz pedig másodikos, pedig nemrég meg a térdemen lovagoltattam őket… Mindenesetre az iskola dolog tényleg az egyik legnagyobb plusz pont itt, és mar a házi feladatok terén is kezdünk elég rutinosak lenni. Vasárnap például simán összedobtam egy viktoriánus telefont, amíg sült a baguette, szinte észre se vettem. (Igen, tudom, hogy a lényeg az lenne, hogy a gyerek eszkábáljon viktoriánus telefont, de Matyi affinitása az ilyen jellegű feladatokhoz konkrétan nulla, az a rész, amikor megkértem, hogy ragasszon oda egy celluxot a ha...

Minden tavaly nyáron, a csopaki vízi csúszda alatt, szügyig a Balatonban állva kezdődött. Amikor az x-edik menet utáni elkapásra vártam, megfogalmazódott bennem, hogy én jövőre Korzikán (is) fogok nyaralni (végül aztán úgy alakult, hogy Csopakra nem is jutottam el idén, amit azért eléggé sajnálok, mert persze vízi csúszdától függetlenül továbbra is igaz, hogy nekem a Balaton a Riviéra stb., meg ugye a Londonban rajtam eluralkodott honvágy meg minden, de most eltértem a témától). Szóval már a lángosos sorban elkezdtem tervezgetni, hogy hogy is lesz ez Korzikán. Nem tudom, hogy honnan akadt be nekem ez a Korzika, de beakadt. Peti próbálta mondani, hogy Görögország is nagyon szép hely, meg Korzikára nem valami praktikusak a repülőjáratok, meg esetleg Horvátországba kocsival is lehet stb., de aztán hogy, hogy nem úgy alakult, hogy mégis Korzikán kötöttünk ki. És, amikor az ember egy évig tervezget valamit, és már az interneten fellelhető összes fényképet végignézte a helyről, kívülről tudj...