biztonsagi mentes

Kicsit uncsi, de id én nem költözünk, nem keresünk lakást, nem kajtatunk új iskolát a gyerekeknek, nem vizsgázunk újabb ország újabb jogrendszeréből, hanem egyszerűen – jó, azért nem olyan egyszerűen, lásd alább – csak visszajöttünk Londonba, kivettük a táskából a lakáskulcsot, a zárba helyeztük, nyílt az ajtó, és nem csak, hogy nem kellett pax szekrényt csavarozni, de még kaja is volt a hűtőben, mert kedves barátaink, akik nálunk laktak egy ideig, amíg nem voltunk itt, erről is gondoskodtak. Szóval, aki izgalmakra vágyik, annak a Walking dead-et tudom ajánlani, itt csak az unalmas hétköznapok jönnek. Az otthoni nyaralás amúgy nagyon jó volt, a mindenféle családi vircsafton kívül jutott nekünk Petivel privát gyermeknélküli budapesti nyaralás, amibe igyekeztünk belezsúfolni mindent, amit Budapesten szeretünk: fagyik, kávék, hummuszok, M étterem, fröcsi, kiállítás, színház Zsámbékon, magyar filmek moziban nézve, baráti látogatások, teraszos vendégségek, tűzijáték a teraszról (ez utóbbi t...

Nem úgy mint a silány amerikai sorozatokban, ahol nyáron nem is adnak részeket, itt a blogon éppen nyáron hág tetőfokára az izgalom, sőt jön a fordulat, és még szörnyeket is szolgáltatunk. A szörnyek fejtetű formában vannak jelen mostanság az életünkben, mert Matyi első osztályú, igen virulens fejtetveket importált a hanyatló nyugatról. Egész évben sikerült ellenállnunk a támadásaiknak (pedig folyamatosan jöttek a levelek az iskolából, hogy mindenki nagyon figyeljen oda, mert fejtetvek garázdálkodnak), de úgy látszik utolsó héten lankadt a figyelmünk, mert hazaérkezésünk másnapján egy méretes kolóniát fedeztem fel elsőszülöttem fején. És akkor megkezdődött az ádáz küzdelem. Eleinte a tetvek álltak nyerésre, ugyanis átterjedtek Gabeszra, majd a család – közelebbről meg nem nevezett egyéb tagjaira (félve mondom, de nekem egyelőre nem volt) – azóta viszont a patikákban kapható valamennyi szer egyszerre és igen sűrűn történő alkalmazásával, valamint a napi uszkve háromórás családi kurkászá...