Kicsit lemaradtam
Kicsit lemaradtam a blogolással mostanában. Ennek az az oka, hogy így a harmadik év vége felé járva már a londoni életunk is beleért a “nincs semmi különös” korszakba, arról meg minek. Vagy csak ellustultam. Vagy mindkettő. Mindegy is. Most ez egy ilyen tárgyszerű/filozofáló [uncsi] poszt lesz, ezért előre is elnézést kérek. Aki röhögni akar, kattintson ide . Szóval teleget itt a tavasz, olyannyira, hogy mindjárt nyár van, bár ebből nem sokat érzékelünk (igen, esik, de azért néha nem esik, és olyankor eszünk fagyit). Ismét lement egy szülinapi buli szezon, amiből az volt a tanulság, hogy a saját gyártmányú, baromi kreatív, mindenízű drazsé kostolós, bájital felismerős, titkos üzenetes Harry Potter buli, tortában elrejtett drazséval és minden egyéb überkúl dologgal együtt káoszba, visítozásba és lakásszétszedésbe fullad, míg az internetről letöltött detektívjáték, amelynek megszerzése és előkészítése pontosan tizedannyi fáradságba telik (és még olcsóbb is, mert csak a jatékért kell fize...