biztonsagi mentes

Ha valaki bő fél évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy az emigrációban azzal fogom tölteni az esétimet, hogy kínai gyártmányú, neon színekben pompázó műanyagcsirkéket (passzentos műanyagbárányok és műanyagnyulak társaságában) próbálok ráapplikálni egy ratyi szalmakalapra, mert a gyereknek ezt kell viselnie az iskolai "húsvéti kalap felvonuláson", akkor azt gondoltam volna, hogy csak irígykedik a jószerencsémre, hogy ezentúl az európai kultúra egyik fellegvárában fogok élni, és megmerítkezem a nyugati civilizáció évszázados hagyományaiban. Hát nagyot tévedtem volna. És annyit mondhatok, hogy a bárány lábára külön fázisban kis papírkorongokat kellett applikálni, hogy felragadjanak a kultúra fellegvára által megkövetelt kalapra.

Ma Gabesz készített az iskolában papírból egy telefont és egy tabletet (azt tévének hívja). Iskola után focizni vittem őket. Foci közben egyszercsak kiszól nekem a pályáról, hogy csöng a telefonja, és vegyem föl. Fölvettem. Mondtam neki, hogy megmondtam a hívónak, hogy visszahívja majd. Ebben megnyugodott és focizott tovább. Szünetben kérte a telefonját, és visszahívta Bubut, a képzeletbeli rendőr barátját. Járkál fel-alá, és egyre emeltebb hangon halandzsázik, majd lecsapja a telefont. Kiderült, hogy összevesztek, mert a képzeletbeli rendőr haverja, azt állította, hogy az ő walkie talkie-ja jobb, mint Gabeszé. Pedig nem is. Ezek után elővette a tabletjét, megírt egy emailt, megvárta a választ, majd még arra is válaszolt. Mondanom sem kell, hogy tíz ujjal gépel. Utána visszament focizni. (Utána már csak egyszer csöngött a telefonja foci közben.) Ez pedig egy bónusz kép a szülinapi buliból. (Peti éppen bűvész showt tart.)

Az elmúlt hetek főként a gyerekek révén hoztak új élményeket. Volt a könyv világnapja, amin Gabeszéknak be kellett öltözni egy klasszikus mese hősének. A dolgot nehezítette, hogy péntek délután küldött az iskola egy sms-t, hogy akkor hétfőn öltözzön a gyerek mesefigurának. De szerencsére a kapitalizmusban és az internet korában minden lehetséges, úgyhogy szombatra már meg is volt a Harry  Potter gúnya, amiben Gabesz nagy sikert aratott.  Matyival voltam az egyik osztálytársa szülinapi bulijában, ami abból állt, hogy egy enyhén lepukkant művelődési ház üres termében felállítottak egy ugrálóvárat és a gyerekek két órán keresztül ugráltak benne, de ettől még Matyi jól mulatott, különösen, hogy az ugráláson kívül volt még két ötperces játék, és az egyikben harmadik helyezést ért el, amiért járt egy szuper fröccsentett aranyérem, ami azóta is nagy becsben van tartva, és Gabeszt megette a penész, hogy ő nem kaphatott. Aztán voltunk a gyerekekkel gyerekhangversenyen a la kakaókoncert...