biztonsagi mentes

Így a második évben már vannak szokásos dolgaink. Például megint voltunk annak a kislánynak a szülinapi buliján, akinek a buliján tavaly találkoztunk Eitannal a leszbikus izraeli pár Disney hercegnőnek öltözött kisfiával. Most Eitan nem volt ott, ott volt viszont a nagypapa, aki egy az egyben olyan volt, mint az idős bácsi a Négy esküvő, egy temetés-ben (Tudjátok: „Bride or groom?” „It should be perfectly obvious I’m neither.”). Egy ponton kiderült, hogy mi magyarok vagyunk, öt perc múlva odajött hozzám, és elkezdte mesélni, hogy van neki egy lengyel barátja, Andrzej Grabowski (vagy valami hasonló), aki Dél-Afrikában, Cape Townban lakik. Kicsit gondolkoztam, hogy erre mi a megfelelő reakció, és kicsit félve mondtam, hogy az nagyon jó, mi ellenben magyarok vagyunk. Egyáltalán nem jött zavarba, hanem azon nyomban Petihez fordult, és megkérdezte tőle, hogy ismeri-e Andrzej Grabowskit Cape Townból, aki neki nagyon jó barátja. Sajnos Peti is olyan party pooper volt mint én, és mondta, hogy ...

Ki-ki a maga dolgát. Én már egy egész hete az angol gdp-t növelem, bár az eddigi kontribúciómból azért nem jön ki a világhatalom. A legelső munkanapom legelső órájában a következőket tanultam meg: az 50%-os tornabérlet kedvezményt az új irodával (ahová majd év végén költözünk, és így néz ki) szembeni uszodában érdemes felhasználni, mert jó minőségű a sampont a zuhanyzóban; az e-maileket 11 pontos ariellel kell írni (erre aztán két órával később rácáfolt a csoport szintű stílus útmutató), mi legelsősorban és mindenek felett Thomson Reuters alkalmazottak vagyunk, nem a termékünk alkalmazottai; a cégnek van egy közösségi szájtja, ami olyan mint a fb (nem olyan); a cég nagyon sok pénzért íratta azt a szlogent, hogy „The answer company”, úgyhogy most mi már leginkább Thomson Reuters The Answer company alkalmazottak vagyunk; a „Be here now” jelmondatot úgy kell értelmezni, hogy a megbeszéléseken ne tegyük ki a telefonunkat az asztalra (az előadóé ki volt téve az asztalra). Azóta azért már s...