Nyár
Elég mozgalmas volt ez a nyár (és szerencsére még nincs vége). Az úgy volt, hogy a már dokumentált glamping (aminek Matyi az első, balul sikerült napját “temping”-nek nevezi a terrible+camping szavak összevonásából) kalandunk után nyár lett. De olyan igazi, ujjatlan trikós, kertben üldögélős, fagyi evős. Ez már rögtön nagyon jó volt. Extra bónusz, hogy két hónapig tartott és nem egy hétig, mint tavaly. Ennek következtében – függönyrúd ide vagy oda - megérett a paradicsom, még mindig szüretelgetjük. Néha olyan meleg volt, hogy fürödni támadt kedvünk, ami nem olyan egyszerű feladat, mert vannak ugyan uszodák meg strandok Londonban, de akkora tömeg van, hogy a fal adja a másikat (egyszer konkrétan láttuk, ahogy egy ilyennél a háztömb körül állt a sor), ami nem olyan vonzó, úgyhogy végül elvonatoztunk a festői Guilfordba, a festői Wey folyó mellé, ahol a folyónak bizonyos szakaszain lehet fürödni, nem mondom, hogy egy Copacabana, de megtette. Aztán itt volt Andris Zürichbol, és lehetett ki...